12.,  És ő most szerelmes...

Dadus:

Én vigyázok rá

Minden nap kis kora óta

A gyermek kit karjaimban tartottam

Nemsokára feleség lesz

Nem az én húsom

És nem viseli nevem

A humora és a nézése

Nem olyasmi ami követelmény

az én Júliám felnőtt...

És ő most szerelmes...

És minden megváltozott

Az érzelemei, a haja

Mind átrendeződött

S míg szíve szerelemre gyullad

Az enyém összetörik

Csak a Dadusa vagyok

Miért nehéz ezt megtennem

Ő egy sirály és száll

De szárnyai oly törékenyek

De végre szerelmes...

Vad szemű Rómeó

És szerelem sujtotta Júliám

Úgy tűnik szerelmük halálraitélt

Még mielőtt találkoztak volna

Világuk két távoli világ

Túlságosan elkülönült

A szíve a határon van hogy összetörjön

Hogyha menyasszony lesz

Oh, Júlia én meg vagyok rémülve...

De ő nagyon szerelmes

És minden nap egy tánc

És minden jó öreg közös érzék

Újabb esélyt ad

Megtettem mindent amit tehettem

Mit tudnék még csinálni?

Amikor szerelmes voltam mint ő most

én is majd megőrültem...

Sirály voltam és szálltam

De szárnyaim oly törékenyek

De végre szerelmes voltam...

A levegő amit utána szívtam

Mint egy idős bor

És a legsötétebb éjszakák

is világosnak tűntek

De a szerelem eltűnt

Az emléke megmarad

Néha fel-felcsillan a fénye

Ez sosem tűnik el

Tudom, hogy mit érez

Ő sirály hogy szálljon

de ő végre szerelmes

És ő most szerelmes...